Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 369. oldalontalálható.
MAGYARREGÉNYIRÓK
KÉPESKIADÁSA
Szerkesztette ésbevezetésekkel ellátta
MIKSZÁTH KÁLMÁN
36. KÖTET
EGY MÉRNÖKREGÉNYE
Irta
PÁLFFYALBERT
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet éskönyvnyomda
1911
REGÉNY
IRTA
PÁLFFYALBERT
JÁVOR PÁLRAJZAIVAL
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet éskönyvnyomda
1911
Franklin-Társulatnyomdája.
A magyar szabadságharcz lezajlása után, nem sokára,megtelepedett Szatmár városában egy fiatal és szép asszony, a kimagát özvegy Szabolcsy Gábornénak nevezte s a helybeli ismerősök isígy szólították.
Nagyon szegény volt; a leghálátlanabb munkával: varrással éshimzéssel tengette életét. Ott lakott a Szamos partra kirugóházacskák egyikében, dolgozott egész napon át, néha éjjel is s amellett ápolta, nevelte egyetlen fiacskáját, kit atyjáról, szinténGábornak nevezett.
Munkahiányban nem szenvedett, mert pontos, ügyes és szorgalmasvarróné volt; de ha magára nem költött is, gyermekét úgy nevelte,mint úrficskát, még is a nélkül, hogy elkényeztette volna.
Az özvegy modora, csendes, nyugodalmas beszéde, hibátlan nyelveés szabatos kifejezése magasb műveltségi fokot árult el. Látszottrajta, hogy korábban szebb napokat élhetett. Nyájas, udvarias voltmindenki irányában; de meg is követelte, hogy vele is hasonlóképbánjanak. Szerényen lépett fel, de helyzete daczára, mint alázatosmunkakereső, senki előtt meg nem hunyászkodott.
Igy élt egész 1858-ig, a midőn fia már a latin -2- iskolábalépett s az anya minden erejét megfeszíté, hogy az ő Gáborkája ajól nevelt, sőt csinosan öltözködő tanulók sorában foglaljonhelyet. Ekkor azonban, az erőltetett munka, nélkülözés s az anyaigond megtörte egészségét, gyorsan fonnyadt, elöregedett éselkezdett betegeskedni.
Midőn pedig a szomszédok észrevették, hogy