Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=m2NMAQAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
GÁRDONYIGÉZA
REGÉNY
BUDAPEST, 1905
SINGER ÉS WOLFNERKIADÁSA
Minden jogotfentartunk.
BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA.
Sovány, hajlott asszonyka vánszorgott az utcán. Barna télikendővolt rajta s a kezében bot. Minden kapu előtt megállt és körülnéztea kaput. Végre egy zöldre mázolt háromemeletes ház elé érkezett.Ott a kapu oldalán öntött vastábla hirdette, hogy orvos is lakik aházban.
Dr. TardyImre
MED. UNIV.
GYOMORBAJOSOK SZAKORVOSA
RENDEL D. E. 10–12
D. U. 3–4
Szombaton délután 4–5 között szegényeknekingyen.
Ez az utóbbi sor apróbetűs volt, de az asszony mégis ezt a sortolvasta el legfigyelmesebben. -4-
– Hát ez az: „Szegényeknek ingyen.“
A házban nagy sürgés-forgás volt. Egy tallérgombos libériásinas, a lépcsőn lerohantában hármasával ugrálta át a lépcsőköveket.Egy cukrász-inas rózsaszínü tortát vitt fölfelé, tornyosat. Egykékplüssbe öltözött úriasszony lekiáltott az első emeletről az inasután:
– Fiakert ám Józsi, fiakert!
– Igenis! – kiáltotta vissza az inas rohantában.
A beteg asszony félrehúzódott a lépcső karfájához, amíg mellettele és fölrobogtak ezek az emberek. A házmester akkor kezdtegyujtogatni a lépcső gázlámpásait. Haragosan kiáltott acukrász-inas után:
– Máskor a cselédlépcsőn járj!
A lépcsőházat a gáz bűze járta át. A novemberi köd visszanyomtaa gázt a házba. A lépcső is nyirkos volt a ködtől.
Az asszony az első emeletre ért. Keskeny folyosón pillantottvégig: az orvosnak a címtábláját kereste. De homályos volt ottminden. Az asszony tétován állott. Az udvar mélyéből kávépörkölésillata lengett föl. Az első ablaknál -5- egy szobaleány féle hajolt ki.A karján alvó csecsemőt tartott.
– Az orvos úr, – kérdezte az asszony, – itt lakik valaholugye?
– Itt, jobbra az első ajtó, – felelte a leány.
S dúdolásba fogott.
A szobában bútorokat toltak ide-oda. Az már az orvos lakásavolt.
Az asszony csak állt az ajtó előtt, mintha azon habozna,benyisson-e vagy ne? Az inas ekkor, akit lerohanni látott,visszatért, s bekiáltott egy udvari ajtón:
– Kaptunk fiakert, nagyságos uram.
– Jól van, – hangzott vissza egy öblös férfihang.
Az inas (fókaképü szőke fiu) az asszonyhoz fordult!
– Nini, – maga az, néni!
– Én vagyok Józsi. Hát te… hát maga… inas?
– Sutba vágtam a kaptafát, – felelte vígan az inas. – Jobb így.Úrnak úr a szolgája is.
S vígan pödört egyet szőkén pelyhedző bajuszán. -6-
– Az orvos úrhoz jöttem, – szólt félénken az asszony. – De talánrosszkor. Valami baj van itt?
– Nem. Semmi baj. Az öreg nagyságost várjuk, – szólt az inasjelentős hangon. – Az asszonynak az apja. Most jön a vasúton. Mibaja, néni?
– Nem tudom.
– No