Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 283. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=etxiAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
I. KÖTET
ERDÉLY ARANYKORA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1894
ERDÉLY ARANYKORA
REGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
A FRANKLIN-TÁRSULATTULAJDONA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1894
I. EGY VADÁSZAT 1666-BAN.
Mielőtt átlépnők a Királyhágót, búcsúzzunk el egy tekintettelMagyarországtól.
Egy jelenetet fogok előtökbe rajzolni, mely félig vaksors, féligmysterium, – félig vigalom, félig gyász. Egy pillanatnyi véletlen,s mégis egy-egy század fordulópontja.
Lelkemet nyomja a fölidézett események súlya, a megjelenő elmultidők alakjai elvakítják szemeimet. Vajha kezeim elég erőseklegyenek visszaadni azt, a mit a lélek a bűvtükörben látott!
* * *
A Dráva mellékén vagyunk, egyikében azon végtelen lankaságoknak,mikben a vad is eltéved. Mindenfelé erdők, százados ihar- éségerfák, és az erdők tövében víz. Nagyszerű mocsár, melyből vizivirágok és sás helyett óriási szálfák nőttek elő, miknek lehajlógalyairól gyökereket húz az élő víz szine. Ide építi rejtettfészkét a hattyú, itt tanyáz a koronás gém, a vak varju, az aranylile s egyéb fajai az emberkerülő vizi vadaknak, miknek alig tévedritkaságul egy-egy példánya a lakottabb vidékekre. Néhol egy-egydombosabb helyen, honnan késő nyáron a víz aláapad, virágok nőnekfel, minőket tán csak az özönvíz után mutatott fel a föld, olybuják, oly ismeretlenek, minden fű, rekettye óriásira nő az iszaposföldben, a tölcséres folyondár, a télizöld repkény oly vastagindákat hajtanak, mint a szőlő venyigéje, mik, egyik fáról amásikra kapaszkodva, összefonják azoknak derekait, lecsüggenekvirágos sarjaikkal -2- a sötétkomoly iharfákról, mintha valamelyhamadryad koszorúzta volna fel a neki szentelt berket.
S ha alászáll az est, akkor kezdődik a vizek országainak élete;egész falkái a vízlakó madaraknak szállanak fel a légbe, s az ungokegyhangú rekegési közől kiszólal a vízi bika szomorú kürthangja, sa zöld teknősbéka fütyülése; a hattyú megszólal, elmondjanégyhangos énekét, melyet már a mesevilágba számítanak; mert hiszitt nincsen ember közel, e hely még az Istené!
Akadnak ugyan néha merészebb vadászok, kik messze be mernekhatolni ez utt